A zöld tulipán

landskampioen (fotó: csakfoci.hu)

Van Donk úr minden áldott este pontban tíz órakor kinyitotta a kazettás ajtajú kisszekrényt, ahonnan óvatosan kivett egy üveg likőrt, hozzá két takaros poharat is keresett, amiket szépen, majdnem a pereméig megtöltött, aztán a feleségével közel egy óra alatt szertartásosan megitta a ragacsos, édes italt. Mindegyikük egy-egy pohárral, nem többel. Nem az alkohol maga volt a lényeg, hanem a körítés, a meghittség, a csend, ami ilyenkor a szobában honolt. A komódon trónoló nagy óra minden tikk-takkolását hallani lehetett, közben alig beszélgettek egymással, ha mégis igen, rövid mondatokat használtak és azok főként az aznapi időjárásra hagyatkoztak. Arra kínosan ügyeltek, hogy semmi kellemetlen ne hangozzék el, ez volt a napjuk fénypontja, amit kár lett volna holmi zaftos pletykával vagy akárcsak egy rosszul végződő történettel elrontani. Igazán kellemes napunk volt, vetette fel van Donk úr, mire felesége helyeslően bólintott. Szerencsések vagyunk, hogy még októberben is ilyen szépen süt a nap, felelte Marleen, mert fontos volt számukra, hogy egyenlő felek társalogjanak, így minden megszólalás számított még akkor is, ha a mondandó valós tartalma csekély is volt. Talán holnap lesz egy kis eső, folytatta a gondolatmenetet van Donk úr, mert aggódott a kertben kókadozó kerti virágok miatt. Milyen alapos vagy, Cornelius, nézett rá szeretetteljesen Marleen, mindig ellágyult, amikor van Donk úr a virágokról beszélt. Ötven éve éltek már együtt és mivel nem lehettek gyerekeik, a virágokban találták meg az élet értelmét. A kert telis tele volt gyönyörűséges tulipánokkal, kankalinokkal, margarétákkal és még ki tudja milyen virágokkal. Ha betévedt hozzájuk egy idegen, bizony hamar rá kellett jönnie, hogy ő semmihez sem ért, ha virágokról van szó. A környékről, de még a város más részeiről is sokszor keresték fel van Donk urat, ha tanácsra volt szükségük, és ő senkit sem küldött el, mindig szánt rá pár percet, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre. Hány óra van, Marleen?, kérdezte hirtelen van Donk úr, mintha valaki elsétált volna az ablak előtt. Nem láttad? Biztosan csak képzelődsz, Cornelius, nyugtatta férjét van Donk úr felesége. Ki mászkálna ilyen későn? Fél tizenegy is elmúlt…! Biztos vagyok benne, hogy jár kint valaki, makacskodott van Donk úr és hogy megbizonyosodjon az igazáról, felállt, közelebb lépett az ablakhoz, ami egyenesen az utcára nézett. A környék kihaltnak tűnt, a közelben világító lámpa izzója pár napja csak kisebb fénnyel világított, van Donk úr morgott is, hogy miért nem jönnek már ki a szerelők, többször is telefonált már nekik, így sokkal rosszabbul lehetett látni. Lehet, hogy igazad van, Marleen, motyogott van Donk úr a bajusza alatt, aztán visszaült a kényelmes karosszékébe. Holnap öntözni fogok, ha nem esik délutánig, vette fel újra a beszélgetés fonalát és óvatosan beleszürcsölt a félig teli pohárba. Becsukta a szemét és élvezte, ahogy végigfolyik a nyelőcsövén az ital, ahogy megborzong a karakteres íztől. A csengő hosszú sivítása a lehető legrosszabbkor zavarta meg az idilli csendet. Van Donk úr kezéből kis híján kiesett a pohár, annyira váratlanul érte a bántó hang. Ugye mondtam, Marleen?, nézett a feleségére, aki kissé ijedten üldögélt a széken. Megnézem, ki az. Van Donk úr lassan felegyenesedett, és kimért mozdulatokkal indult a bejárati ajtó felé, talán félúton járhatott, amikor a csengő ismét tolakodón megszólalt. Van Donk úr magában rakosgatta egymás után a ledorongoló a mondatokat, amiket a látogatónak szánt, és mivel nem akart összeállni a megfelelő szöveg, kissé lelassított. Ki lehet az?, morfondírozott magában. Biztosan a rendőrség, a múltkor hallott valamilyen betörésről a szomszéd utcában. De miért most jönnének? Valami forró nyom? Esetleg beugrott valaki a kertbe, és ő igazából a behatoló neszét hallotta az előbb, nem a csengőn próbálkozó ismeretlenét? A virágaim!, villant be hirtelen. Ha bármi baja lesz a virágaimnak, nem állok jót magamért. Végre odaért az ajtóhoz, amit óvatosan, először csak résnyire nyitott ki. Joost! Hát te meg mit keresel itt ilyenkor?

…és kapsz egy tévét is (fotó: hungarysport.hu)

Régi barátja, Schuurman úr állt a bejárat belőtt, akin nem látszott, hogy a kései időpont miatt akár csak egy kicsit is zavarba lenne. Szervusz, Cornelius! Zavarok? Valamit most el kell mondanom. Évtizedek óta ismerték egymást, van Donk úr semmin nem lepődött meg, ami Schuurmannal kapcsolatos, az ugyanis nem lehet teljesen normális, aki műszertechnikusként dolgozik a Philips gyárban és mellette kézilabda meccseket vezet. Nem is akármilyen szinten, hiszen még a világbajnokságon is bíztak rá mérkőzést, pedig ugye tudjuk, hogy Hollandiában mennyire népszerű a kézilabda harminc évvel ezelőtt, szóval Shuurman nem tudott olyat tenni, ami a legkisebb elképedést váltotta volna ki van Donk úrból, de most egy csöppet elkerekedett a szeme, amikor meglátta az ajtóban. Beljebb tessékelte a nappaliba, ahol Marleen ásítva fogadta a váratlan vendéget, már majdnem tizenegy óra volt. Joost?, nézett rá kérdőn. Valami baj van? Jaj, Marleen, te annyira tudsz aggódni, nekem ugyan mi bajom lehetne?, felelte nevetve Schuurman és azzal a lendülettel le is huppant a bőrkanapére. Mesélni akarok neked valamit, Cornelius, és a dolog nem tűr halasztást. Kérsz egy pohár likőrt, Joost? Gyalog jöttem, miért is ne? Van Donk úr a szekrényhez lépett, kerített egy alkalmas poharat, aztán komótosan teletöltötte. Egészségedre, Joost!, odanyújtotta az italt Schuurmannak, aztán maga is leült a székébe. Nos? Csodát láttam, Cornelius, esküszöm csodát láttam!, indította mindent átütő lelkesedéssel mondókáját Schuurman és úgy beszélt, hogy közbe szinte levegőt sem vett. Mivel ma semmi dolgom nem volt, úgy döntöttem, hogy kimegyek a stadionhoz és megnézem a gyerekeket, a délutáni edzést. Annyira szeretem azt a zsibongást, a srácokból áradó életörömet, azt, hogy imádnak játszani. Emlékszel, amikor régen Ruudöt vittem le a klubhoz? Imádott ott lenni és imádtam én is ott lenni. És ilyenkor az összes kölyökben Ruudöt látom, kicsit jobban leszek, hirtelen el is felejtem, hogy ő már nincs, belefeledkezem a gyerekek játékába és istenemre boldog vagyok. Schuurman hangja kicsit elcsuklott, titkon megtörölte a szemét aztán folytatta. Ma ott volt Ruud. Tudom, hogy képtelenség, de ma tényleg ott volt. Láttam egy fiúcskát, akit előtte soha és szakasztott olyan volt, mint Ruud tizenkét évesen. Az arca, a mozgása, a gesztusai, a frizurája. Ahogy hozzáért a labdához, ahogy passzolt, ahogy cselezett. Elsőre majdnem rosszul is lettem, mert elhittem, hogy ő az, pedig nem lehetne, hiszen… Egyszer kinézett rám és mosolygott. Úgy, mint ő. Régen. Támasztották még páran rajtam kívül a korlátot, de ők is csak tanácstalanul néztek körbe, hogy ki lehet. Valami új fiú, ebben maradtunk. Megvártam az edzés végét és odamentem az edzőhöz, megtudni, hogy ki ez a fiú? Most jött hozzánk, felelte hadarva. Magyar. Még én sem ismertem meg jobban, ez volt a harmadik alkalom, hogy velünk tréningezett. Szerintem megtartjuk, van benne valami megfoghatatlan. Hogy hívják? Bertalan. Berci. Ez a vezetékneve? Nem, ha jól értettem az ügynökét, azt mondta, hogy Koen a neve. Fura egy név, az biztos. Cornelius! Holnap neked is ki kell jönnöd a Fredriklaanra! Ígérd meg, hogy eljössz, nem fogod megbánni. Megígérem, Joost. A te kedvedért mindent megteszek. De most már ideje lenne lefeküdni.

*

2010. október 16.

u13 II. osztály, Észak-Nyugat

Győri ETO – Veszprémi FC 1-5 (0-3)

vezette: Farkas

ETO: Fehérvári (13’ Stoller) – Zimonyi (42’ Fülöp), Czégány (46’ Varga T.), Bagó, Széles – Czulák (36’ Madarász), Nagy, Detrik, Váczi (42’ Novák) – Horváth, Gere (42’ Sándor). Edző: Kulcsár Zsolt

Veszprém: Fekete (60’ Nagy) – Hegedüs, Kelemen, Nyikus, Szegi,– Babai, Varga B. (49’ Ihász), Liszi – Markó (42’ Táncos), Kun, Tóth. Edző: Kozma Csaba

Gólok: 32’ Kun 0-1, 34’ Kun0-2, 39’ Liszi 0-3, 49’ Liszi 0-4, 50’ Stoller 1-4, 55’ Kun1-5

*

Akárki meglássa, az NB II-ben csak két igazán értékelhető futballcsapat van. Az egyik az MTK, a másik meg mi vagyunk. Egy körrel korábban kellett volna befagyasztani a tabellát, hogy belássuk a tételmondat igazságát. Akkor az első helyen állt az MTK, és őket követte az ETO. És íme, itt az újabb bizonyíték, hiszen a szezon előtt az MTK az Ajax utánpótlásból hozta haza Schön Szabolcsot, míg most mi igazoltunk a PSV Eindhoven u21-es keretéből.

Új játékosunk Kun Bertalan.

felnéz és odateszi (fotó: index.hu)

A srác nagyon fiatalon, tizenkét évesen került ki Veszprémből Eindhovenbe, bár az elején voltak adminisztrációs akadályok, mikor végre bekerült vérkeringésbe, tudott élni a lehetőséggel, és szépen lépkedett a korosztályos csapatoknál. A 2016-17-es szezonban bajnok lett az u19-es ligában úgy, hogy alig tizennyolc évesen háromszor is játszott a csapatban, sőt az AZ Alkmaar ellen három gólt vágott (4-2). A következő idényben a PSV indulhatott az UEFA Youth League-ben, azaz az ifi BL-ben, ahová ugyan nevezték, de végül nem lépett pályára a legjobb tizenhat között a későbbi döntős Benfica ellen elvérző PSV-ben. A legutóbbi szezonban (2018-19) a holland második ligában vitézkedő Jong PSV stabil tagja volt, ami azért is dicséretes mert az eindhoveni fakó végül harmadik letta Twente és a Sparta Rotterdam mögött. Nagyjából márciusban törhetett el valami, amikor a Helmond Sport ellen kiállították a szünet előtt, amiért kétmeccses eltiltást kapott, majd a maradék kilenc bajnokin csak egyszer volt keretben. A hírek később arról szóltak, hogy szakított a korábbi menedzserével, aztán felbontotta szerződését a PSV-nél. Szó volt róla, hogy Belgiumba megy (Genk vagy Gent?), de nyáron volt próbajátékon például néhány kilométerre északra innen a DAC-nál is.

Most pedig itt van nálunk, és csak remélni tudom, hogy egy csiszolatlan vagy legalábbis félig csiszolt gyémántra leltünk, még akkor is, ha nem az Antwerpenben nevelkedett.

Üdv a fedélzeten Kun Bertalan! Akire én – kizárólag a név alapján! – meglehetősen igaztalan módon Kun Bélára és Farkas Bertalanra asszociálok. Ha igazam van, akkor ő egy forradalmár, de nem a legjobb eresztésből, vagy ellenkezőleg egy olyan ember, aki meg sem áll az űrig. Hogy miért az NB II-es ETO-t választotta friss állomáshelyéül ilyen előélet után, az igazi talány, ha naív vagyok, akkor azt mondom, hogy oly’ magasan ragyog a klub csillaga, hogy még Hollandiából is érdemes érte otthagyni csapot-papot.

Azt azért őszintén remélem, hamarosan eljöhet Eindhovenből Győrbe, nívós első osztályú meccsre a nyolcvan felé közelítő Schuurman úr és újra átélheti a csodát, egyrészt láthatja a dribliző Kun Bertalant ETO-dresszben is futballozni, és közben, mikor felnéz az égre, ellibeg a stadion felett a néhai Ruud Schuurman szelleme.

*

2019. január 13.

Keuken Kampioen Divisie (II. osztály)

Jong Ajax Amsterdam – Jong PSV Eindhoven 2-2 (1-1)

1.683 néző, vezette: Martens

Jong Ajax: van Bladeren – Dest (84’ Solomons), Timber, Botman, Bakboord – Bijleveld, ter Heide – Kühn – Thethany (46’ Johnsen), Danilo, Nunelly (67’ Brobbey). Edző: Michel Reiziger

Jong PSV: Roulaux – Wallenburg, Daverveld, Abels, Theunissen – Frey – Lonvijk (59’ Mendonça), Lundqvist – Schoonbrood (69’ Hattu), Daneels (82’ Thomas), Kun. Edző: Dennis Haar

Gólok: 40’ Danilo 1-0, 42’ Daverveld 1-1, 58’ Danilo 2-1, 69’ Kun 2-2

Kategória: újfiúk
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.