Amíg élünk, remélünk

rá! rá! hajrá! (fotó: Old football pictures FB)

„Mielőtt az ó-év

Átminősül újjá,

Vess rövid számadást

Kiáltsd velünk „hajrá!”

 

Hiszen ötvennégyben,

Hidd el nekem kérlek,

Minden eddiginél

Kedvezőbb a mérleg.

 

Diadalt és babért

Halomra arattunk,

Hagyjuk most hogy néha

Alul is maradtunk.

 

Búdat, bánatodat

Akasszad a szögre,

Ülj mellém és együtt

Nézzünk 55-be.”

[Morvay Tihamér: BUÉK sportolóknak – 1955 januárja, részlet]

*

Nem volt ez olyan rossz év, elvégre élünk. Jó, persze, nem akasztanak már annyira könnyen, most már tenni kell a halálért, de az ördög nem alszik, még sok minden megtörténhet. Ott van például a Nyilas Székely Feri bácsi. Eddig húzta valahogy, igyekezett kibekkelni, egy ideig csendben meghúzódni, de aztán csak fennakadt a rostán. Mondják, talán nem kellett volna annyira lelkesen felajánlkozni a pártnak, az ávónak. Nem bírt a vérével. Hiába igyekezett eladni, hogy ő mennyire komoly szakember, sok éves tapasztalattal, nem fognak csalódni benne, azért a biztonság kedvéért lekáderezték, és mint tudjuk, sokan nem felejtenek. Így aztán azt sem, amikor lelkesen hajtotta a zsidókat a gettóból a vasútállomás felé, és minden külön kérés nélkül lőtte le azokat, akik kidőltek a sorból, a gyengéket, akiknek jártányi ereje sem maradt a hosszú éhezés után, miközben vonultak a menetben. Vagy inkább vonszolták magukat. Feri bácsi a háztömbben lakott, a lépcsősor melletti első lakás volt az övé. Igazából csak Székely Ferencnek hívták, de mindenki a neve elé biggyesztette a Nyilast, mikor egymás között őróla beszéltek az emberek. Megszokásból. Amikor Feri bácsi meghallotta, sértődötten tiltakozott, hogy az nem úgy volt, igazából a hazát védte. Azoktól, szaladt ki a száján, de már meg is bánta. Nem bírt a vérével. Egyszer este jöttek érte az ávósok, nem csináltak nagy zajt. Utána soha nem láttuk már, azt beszélték, hogy gyorsított tárgyaláson ítélték el, és rögtön fel is akasztották. Állítólag sírt és mindenkitől bocsánatot kért. Vajon megbocsátott neki valaki is? Hiszen ölt, az áldozatai mind halottak és jó eséllyel a hozzájuk közel állók, rokonok, barátok is. Nem képmutatás volt a feloldozás kérése? A gyávaság újabb biztos jele? Furcsa dolog a lélektan. Számosan vannak, akik halálos betegen térnek meg és kerülnek közel istenhez. De azok a találkozások őszinték, még akkor is, ha ugyanúgy a kétségbeesés szüli őket, mint a bűnösök esetében. Mindkettő a görcsös életigenlés következménye, de mennyivel másabb, ha valaki elsősorban a saját bőrét, a saját lelkiismeretét igyekszik menteni, és nem egy új, magasabb nívójú életminőségben kívánja leélni élete utolsó periódusát.

A lakásba később újak költöztek, egy fiatal család két apró gyerekkel. A hivatal jelölte ki számukra a helyet, mivel Feri bácsinak nem voltak rokonai, ők pedig valahonnan Szabolcsból jöttek Budapestre, a jobb élet reményében, de teljesen nincstelenül. Hadiárvák, akiknek elkél a segítség. Övék lett hát az apró lakás, közvetlenül a lépcsősor mellett az első emeleten.

Nem volt rossz ez az év, elvégre élünk. A vébé döntőt meg el kell felejteni egy életre.

Vagy nem.

*

1954. december 31.

Csepeli Vasas – Győri Vasas 2-4 (0-2)

5.000 néző, vezette: Zsolt

Csepel: Tóth I (46’ Mészáros) – Kónyai I, Mednyánszky, Takács – Csornai, Kleibán – Ughy, Horváth, Preiner, Tóth II, Lovász. Edző: Marosvári Béla

Győr: Palotai – Kárpáti, Kalmár, Pió – Tamás, Fehérvári – Dombos, Koós, Hegedüs, Raffai, Pálfy. Edző: Kovács Imre

Gólok: 10’ Hegedüs 0-1, 32’ Koós 0-2, 60’ Tóth II 1-2, 81’ Koós 1-3, 88’ Hegedüs 1-4, 89’ Tóth II 2-4

*

Nem volt rossz év, elvégre létezünk. Sokszor ezt is érdemes megbecsülni. Királlyal kezdtük januárban, akit egy Herczeg követett. Nyáron megérkezett Boér, akiről nincs hír, hogy vajon németalföldi telepesek késői leszármazottja-e, de ha igen, akkor érdemes holland-magyar szótárt ragadni és megkeresni a boer szó jelentését. Nem minősítés, hanem egy becsületes foglalkozás lesz a megfejtés. Egy új szemlélet, ami nem aratott osztatlan sikert azoknál, akik az igazán fontos döntéseket hozzák, hiába vette Gábort körül olyan imázs, ami már-már a valószínűtlenséggel volt egyenértékű. Good guy, good entertainer, but!, where’s the fucking results? And the nice play? Most Kondás van helyzetben, a sorminta pompás, a választás tökéletes, mivel a csapat sokszor úgy tűnt, százfelé tart.

Van nekem egy barátom, aki azt mesélte, hogy valaha Szegeden lejárt közéjük egy szófukar srác focizni. Tényleg nem beszélt sokat az a fiú, még a nevét sem tudták, de mivel ügyesen játszott, nem is akadt fel ezen senki. Teltek az évek, a pajtások lassan kisfelnőtté cseperedtek, és eljött végre az igazság pillanata. A várost ellepték a ballagási tablók, mindenütt jólfésült fiatalemberek és ondolált hajú leányzók mosolyogtak a járókelőkre, akik két harisnya és pár háztartási gép között kíváncsian nézegették a fotókat az ódivatú kirakatokban. Ne feledjük, hogy a nyolcvanas évek legvégén járunk, amikor még nem öntött el bennünket a plázák igénytelen világa, így a sétálóutca megmaradhatott a társasági élet középpontjának. A titokzatos fiú is felbukkant egy kócos tablón, talán a Ságvári Gimnázium IV. c. osztályának tanulói között. Olyan volt, mint a többi tizennyolcéves ’89-ben. Bizonytalanul megnövesztett pajesz és zsenge pinabajusz az orr alatt. És persze a név, szépen cizellált betűkkel, bár a rajzoló mintha szégyellte volna, amit ír, ezért nála kissé megcsúszott a toll, így egy árnyalattal nehezebb volt kisilabizálni a szöveget. Halál Dezső. Nem tévedés, ez állt ott büszkén és kérlelhetetlenül. Nem látták utána Szegeden, minden bizonnyal elsodorta az élet, felszippantotta egy jó nevű pesti egyetem. A varázslat elillant, a fővárosban a halál sem olyan különleges. De mi történhetett Dezsővel az elmúlt harminc esztendőben, ki tudja? Egy poros könyvtárban üldögél a kötetek között, esetleg tanítja a jövő mérnökeit valamelyik tanszéken, vagy megtörtént a teljes beteljesülés, és patológusként dolgozik az egyik vidéki kórházban? Még az sem kizárt, hogy futballedző vált belőle, hiszen láthatóan olvasta a játékot már ifjúként, ismerte e csodálatos sport csínját és bínját. Ha így van, mekkora a valószínűsége, hogy egyszer ő lesz a következő az ETO kispadján?

boldogság, gyere haza! (fotó: Old football pictures FB)

2022 decembere. ETO-Videoton 1-0. Kiélezett mérkőzésen szerezte meg a három pontot a győri csapat és ezzel átvette a vezetést a tabellán. Jó volt látni, hogy a fiúk az utolsó leheletükig melóztak és szinte az életüket adták a győzelemért, mondta átszellemült arccal Halál Dezső, a hazaiak mestere, percekkel a lefújás után. A sportcsatorna fiatal riporterének sok kérdése lett volna még, de az éles szavakra hirtelen elfogta a jeges rémület. Köszönöm a beszélgetést, stúdió!, csupán ennyit tudott elrebegni. Másnap a főszerkesztőtől annyit kért, hogy őt többé ne küldjék ETO-meccsre, ha nem probléma.

*

Szerencsés új évet kívánok minden ETO-szimpatizánsnak. Legyen az esztendő gólokban, pontokban és legfőképp győzelmekben gazdag!

Hajrá ETO! Hajrá 2020!

Kategória: mérkőzés, mindenmás
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.