A nyolcvanas számú kisbolygó

az élet maga (fotó: Képes Sport kollázs)

Antoine de Saint-Exupéry nyomán, szabadon

*

A következő bolygót gyönyörű zöld gyep borította mindenütt. Nem voltak, fák, nem voltak bokrok, de még virágok sem, csak fű, amerre a szem ellátott. És sok-sok fehér vonal, ami először kuszaságnak tűnt, de ha az ember jobban megnézte, megtalálhatta benne a rendszert. A kis herceg gyorsan felfedezte, hogy apró zászlócskák is vannak az egyes metszéspontoknál. Odasétált az egyikhez majd elindult a vonal mentén. Szépen, egyenletesen lépkedett, hiszen semmi oka nem volt a sietségre. Amikor először egy olyan ponthoz érkezett, ahol az ő vonalát egy másik keresztezte, pár pillanatig elgondolkodott, aztán határozottan balra fordult, és így haladt tovább. Utána minden egyes alkalommal balra fordult az elágazásoknál, míg el nem jutott egy újabb zászlóig. Ez érdekes, morfondírozott a kis herceg. Mi lehet ez? Amikor jobban körülnézett, akkor vette észre, hogy nem is olyan messze tőle, a vonal mellett üldögél valaki egy kopottas padon. A Mágus volt az.

– Jó napot! – mondta a kis herceg.

– Jó napot! – felelte a Mágus és megigazította fekete napszemüvegét.

– Te ki vagy? – kérdezte a kis herceg.

– Én vagyok a Mágus. – válaszolta a Mágus kedvesen, de továbbra is mereven nézett előre. Mintha valamit keresett volna a távolban, bár nem látszott arrafelé semmi.

– Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! – lelkesedett a kis herceg, de aztán rögtön vissza is fogta magát, mert nem akart zavarni.

A Mágus észrevette, hogy a kis herceg kissé kényelmetlenül érzi magát, ezért abbahagyta a nézést és felé fordult.

– Örülök, hogy itt vagy. – mondta és miután levette a napszemüvegét, a tekintetében is az látszott, hogy tényleg örül. – Leülsz mellém? Szorítok egy kis helyet.

A kis herceg nem tétovázott. Ha kicsit szorosan is, de pont elfértek.

– Te igazi Mágus vagy? – tudakolta kíváncsian a kis herceg.

– Hát persze! – mosolygott a Mágus. – Talán nem hiszed el?

– Dehogynem! – vágta rá a kis herceg és egy picit már meg is bánta, hogy ilyen buta kérdést tett fel.

– Megértelek. Sokan kételkednek ebben. – nyugtatta meg a kis herceget a Mágus, majd elővett a kabátja zsebéből egy doboz cigarettát, kivett egy szálat és rágyújtott. – Lehet, ha én találkoznék magammal, én sem hinném el ezt elsőre.

– Igazságtalan voltam veled. – mondta a kis herceg. – Nem is ismerlek, de máris bizalmatlan voltam. Kérlek, bocsáss meg!

– Ugyan már! – nevetett fel a Mágus. – Ne bolondozz már itt nekem!

– Mit csináltál az előbb? – tette fel rögtön azt a kérdést a kis herceg miután kissé megkönnyebbült, és amit már az elején a fejében volt.

– Gondolkodtam és terveztem. Tudod, az én mágiám igazából az elmémben van.

– Akkor te nem is pálcával varázsolsz? – értetlenkedett a kis herceg. – Amelyik varázslóval eddig találkoztam, annak mind volt pálcája.

– Hát akkor csalódást kell okoznom. – sóhajtott a Mágus, és nagyot szippantott a lassan elhamvadón cigarettájából. – Én kitalálok valamit, aztán azt elmondom azoknak, akik erre kíváncsiak, és ők megvalósítják az elképzeléseimet.

– Ne haragudj, Mágus, de egy másik bolygón találkoztam a Tanárral és ő is ezt csinálta. De ő egyáltalán nem tartotta magát mágusnak.

– Nos! – kezdett bele egy hosszabb gondolatmenetbe a Mágus. – Bizonyos értelemben én is tanár vagyok, de az én tanítványaim nem csupán használják azt a tudást, amit tőlem kapnak, hanem egyúttal szórakoztatnak másokat. Örömet okoznak nekik, sokan az ő segítségükkel felejtik el a mindennapok bosszúságait és érzik magukat, ha csak pár óráig is boldognak. Azaz elvarázsolják a közönségüket. És ez így összeségében már nevezhető mágiának, nem igaz?

A kis herceg felállt a padról, a Mágus elé állt és nagyon komolyan megszólalt.

– És azok az emberek, akiket megtanítasz valamire, igazából mit csinálnak? Énekelnek? Táncolnak? Esetleg előadnak egy színdarabot?

– Dehogy! Játszanak!

– Micsoda? – kerekedett el a kis herceg szeme. – A játékkal hogyan lehet varázsolni?

– Látod ezt a hatalmas gyepet? – mutatott körbe a Mágus. – És látod ezeket a fehér vonalakat?

– Igen. – felelte a kis herceg. – Magam is bejártam a nagy részét, talán te is észrevetted, amikor körbe-körbe sétáltam.

– Amit te bebarangoltál az a pálya. Na, most képzelj ide kétszer tizenegy embert és egy labdát!

– Igen?

– Megvan?

– Igen.

– Ők két csapatot alkotnak és mindkét csapatnak az a célja, hogy a labdát bejuttassák a kapuba. – magyarázta a Mágus.

– Jó is, hogy mondod, mert elképzelni nem tudtam, mi célt szolgál az a két valami. – nézett a kis herceg a pálya két végén magasodó kapuk felé.

– Azok a kapuk.

– És ennyi az egész? – kérdezte kissé türelmetlenül a kis herceg. – Ennyi a mágia? Hogy emberek kergetnek egy labdát a hatalmas mezőn?

– Elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de egyáltalán nem az.

– Tudod Mágus, ezt most eléggé nehéz elképzelni. – tétovázott egy kicsit a kis herceg. Érezte, hogy megint elönti a kétely.

– Gyere csak és ülj vissza mellém! – szólt hozzá szelíden a Mágus. A pad alól elővett egy távcsövet és odaadta a kishercegnek. – Most nézz ebbe bele.

A kis herceg hitetlenkedve fogta meg a távcsövet, de azért habozás nélkül belenézett. A Mágus óvatosan irányba tartotta.

– Látsz valamit?

– Igen. – felelte a kis herceg. – Egy ugyanilyen pályát látok, mint ami itt van, de körülötte hatalmas karéjban rengeteg széket is. Sárgát, pirosat, fehéret, narancsot. Mindegyiken emberek ülnek, sőt inkább állnak a székek előtt. A pályán ott vannak a játékosok. Az egyik csapat tiszta zöld ruhában, a másik fehérben. A labda pedig ott pattog közöttük. Az egész olyan, mintha két ragadozó küzdene egymással, ki tudja a prédát hamarabb eljuttatni a rejtekhelyre. Csodálatosan mozognak ezek a különlegesen szép állatok! Az emberek pedig közben torkuk szakadtából üvöltenek, teljes az extázis. Most a zöldeknek sikerül átjuttatni a védvonalon a labdát. Nahát! Engem is teljesen magával ragadott a hangulat! És ebben a pillanatban bent van a kapuban a labda.

– Ez a gól. – vágott közbe a Mágus.

– Gól! – kiáltott fel önkéntelenül a kis herceg. –Ez hatalmas!

A kis herceg leeresztette a távcsövet és kipirult arccal a Mágusra nézett.

– Ugye te tanítottad meg a zöldeket játszani? – lelkesedett tovább. – Most már értem, hogy miről beszéltél, és most már tudom, hogy miért vagy te a Mágus.

– Igen. Én voltam az. – felelte a Mágus. – De az már régen volt.

– De te még most is a Mágus vagy, mert aki egyszer azzá lesz, örökké az is marad.

A Mágus némán nézett körül, s közben újabb cigarettára gyújtott. A gondolatai valahol messze járhattak, a kis herceg nem is szólt hozzá hosszú percekig. Aztán úgy döntött, hogy véget vet a hallgatásnak.

– Hidd el, azok ott lent, azokban a sárga, piros, fehér és narancs székekben sosem fognak elfelejteni téged.

– Úgy gondolod? – nézett reménykedőn a kis hercegre a Mágus. – Sokszor elbizonytalanodom. Annyiszor nézek bele a távcsőbe magam is, de sokszor nem látom azt a pályát, hanem egy másikat, ahol nincs karéj, csak két hosszú egyenes lelátó, zöld és fehér székek, és hiába folyik a gyepen a játék, alig vannak emberek, és ők is inkább csüggedtek és elkeseredettek.

– Hiányzol nekik. – ölelte át a Mágust a kis herceg. – Tudom, hogy nagyon hiányzol nekik. Szükségük van rád, és mindig is szükségük lesz rád.

*

Amikor nyolcvan évvel ezelőtt megszületett Verebes József, azon a nevezetes napon a ETO futballcsapata barátságos mérkőzést játszott Győrben, a szombathelyi Haladás gárdája ellen. A háromszáz néző előtt megvívott meccsen a vendégek 2-0-ra vezettek ugyan a szünetben, azonban a második félidőben bő negyedóra elteltével, hét perc alatt szerzett három góllal fordított az ETO, és hiába egyenlített még egyszer a Haladás, az utolsó előtti percben lőtt góllal végül 4-3-ra megnyerte az összecsapást a győri alakulat.

Fordulatos találkozó, sok góllal, ráadásul egy kihagyott tizenegyessel és a végén 4-3-as ETO győzelemmel.

Ugye hogy nincsenek véletlenek?

*

1941. március 23.

Győri ETO – Haladás 4-3 (0-2)

vezette: Rozsnyonics

ETO: Pécsi – Fekete, Bányik – Farkas, Tóth I., Hrabovszky – Neiger, Selmeczi, Nyíregyházki, Mező, Tóth II

Haladás: Körmendi – Krasznai, Kovács III – Kalocsai, Kiss, Kalotai – Szabó, Gazdag, Morócz, Deszke, Lovász

Gólok: 10’ Morócz 0-1, 35’ Deszke 0-2, 58’ Tóth II 1-2, 59’ Nyíregyházki 2-2, 65’ Neiger 2-3, 78’ Lovász 3-3, 89’ Nyíregyházki 4-3

Kihagyott büntető: 75’ Mező

Kategória: legenda, történelem
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.