Tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy ki volt a hetvenes évek elején az Ajax kapusa!

Könyvmolyok és nethuszárok kíméljenek!

Én például sokáig abban a hitben éltem, hogy Jongbloed állt a vonal előtt valami lehetetlen számmal a hátán, és ez a tévedésem egészen addig fennállt, amíg el nem merültem a hatvanhatos ETO-DWS Amsterdam BEK-negyeddöntő történetében. Azt már tudom, hogy ki nem volt, de továbbra is vakfolt, hogy ki igen. Fontos lenne? Naná!

*

Minden híresztelés ellenére a Mágusnak fontos volt a stabil védelem. Csak éppen számára egészen mást jelentett ez a szó. A fegyelmet és a feltétlen bizalmat. Kereste egy darabig a tökéletes megoldást, és amint megtalálta, onnantól kezdve nem variált sokat. S mivel a dolog szimmetrikus volt, azaz a játékosok is bíztak benne, gondolkodás nélkül megcsinálták, amit kért, működött a rendszer. Még mielőtt félreértenénk egymást, nem eszetlenségről beszélek, alapvetéseket várt el Verebes, rugalmasan értelmezett automatizmusokat, amibe bőven belefért az improvizáció, hiszen a pályán az adott szituációtól függően kellett meghozni minden egyes döntést. Ez a fajta szabadság azonban magában hordozta a hibát, gondoljunk csak bele a lestaktika kívülről kissé öngyilkosnak tűnő alkalmazására. A szisztéma zsenialitása azonban abban rejlett, hogy Verebes felismerte, hogy a hibák folyamatos elkerülése megöli a játékot, a hibákkal együtt kell élni, ezért azok folyamatos korrekciójára és a javításra fókuszált. Kockázat nélkül nem lehet nyerni, ami óhatatlanul megnöveli a hiba lehetőségét. A védelem tízből négyszer behibáz. És? Két út is van a megoldásra: összerakni egy elképesztően hatékony támadósort vagy szerezni valahonnan egy remek kapus. Verebes azonban sosem volt híve az üres kompromisszumoknak, ezért aztán a vagy helyett az és-ben gondolkodott és milyen jól tette!

A kapusposzton Kovács Laci nála egyből képbe került és telitalálatnak bizonyult. Ismerte a Videotonból, tudta, hogy mire képes, ezért ragaszkodott a megszerzéséhez. Nem okozott csalódást. A sors igazságtalansága, hogy azokból az időkből kevés mozgókép maradt meg a meccsekről, mert így talán nem becsüljük eléggé, hogy mennyit is tett hozzá a hatalmas sikerekhez. Mindenki a hét, nyolc meg kilenc rúgott gólra emlékezik, de vajon kinek vannak meg a kivédett tizenegyesek? Bizony a Fradi elleni 4-3-as derbin túl is volt világ! A kvázi centerhalf, a sok remek kifutás, a levegőben úszás, az öklözés?

Kovács Laci jó 1-eshez méltón elsőként ment el négy éve arra a másik pályára, de cefetül hiányzik a fura testtartása, a markánsan barázdált arca, az alakja, amivel másodperc alatt betöltötte azt a teret, ahol megjelent.

Ma lenne 70 éves és még nagyon is élhetne…

*

Kovács László (1951. április 24. Tatabánya – 2017. június 30. Győr)

1981 és 1984 között volt a klub meghatározó játékosa majd 1988-ban visszatért. Az itt töltött idő alatt összesen 153 bajnoki meccsen állt az ETO kapujában. Nyert két bajnokságot és két ezüstérmet valamint tagja volt az MNK-ban második helyen végzett csapatnak is.

Legenda.

*

1983. szeptember 3.

Budapesti Honvéd – Rába ETO 1-1 (0-0)

12.000 néző, vezette: Pádár

Honvéd: Andrusch – Kerepeczky, Varga, Garaba, Tóth – Gyimesi (46’ Sikesdi), Nagy, Détári – Bodonyi, Dajka (73’ Gere), Esterházy. Edző: Komora Imre

ETO: Kovács – Turbék (61’ Vági), Hlagyvik, Rezi (51’ Csonka), Magyar – Kurucz, Burcsa, Szepesi, Mile – Horváth, Hajszán. Edző: Verebes József

Gólok: 61’ Sikesdi 1-0, 89’ Mile 1-1